"Túlhordás"
Valójában csak terminus túllépés
A túlhordás képzelt réme, avagy hagyjuk békén a mindenórás nőt!
"Na? Mi újság? Még mindig semmi?? MÉG MINDIG SEMMI? Sose fog ez a gyerek megszületni?? Mit mond az orvos? Biztos nincs baj??"
A szülés előtt álló nők nagy részét bombázza a család és az ismerősök ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel. Kevés idegőrlőbb dolog van ennél mindenórásan. Olyan ez, mintha ugyanezen ismerőseink merő jóindulatból ránknyitogatnák a hálószoba ajtaját szerelmeskedés közben és az orgazmusunk felől érdeklődnének.
"Na? Mi újság? Még mindig semmi?"
Mindkét esetben rendkívül bonyolult, összetett, hormonálisan vezérelt biokémiai folyamat zajlik a testünkben, amely a tudatos irányításunkat nem igényli, ezáltal a tevőleges befolyásunk a folyamat felett értelemszerűen elhanyagolható.
A rutinos többedszer szülők épp ezért már a várandósság elején legalább 2 héttel későbbi időpontot mondanak mindenkinek a baba várható születésére, megelőzendő a majdani aggodalmaskodó kérdések tömkelegét.
Lássunk néhány gyakran felmerülő kérdést a témában, a családtagok megnyugtatására:
-Miért nem születik meg a baba (legkésőbb) a kiírt időpontra?
Azért, mert a babák nem olvassák a születésük időpontjára vonatkozó ajánlásokat. A viccet félretéve, az ún. "kiírt" időpont egy átlagszámításon alapul, mely rendszerint nem veszi figyelembe sem az egyéni-, sem pedig a családi sajátosságokat. (Gyakran magát a fogantatás időpontját se!)
A szülésünk-, születésünk időpontja, mikéntje éppoly egyedi, mint a szeretkezési szokásaink. A szülések túlnyomó többsége a 40. hét betöltése UTÁN ( = a kiírt időpont után) indul be magától.
-Na de mire vár még odabenn?
Arra, hogy TELJESEN készen álljon az indulásra. Téves elképzelés ugyanis, hogy miután a kisbaba az anyaméhben fejlődik, nő és érik, majd egyszerre csak születésre készen lesz és (bár addig mindvégig tudta a dolgát, ezen a ponton elfelejti és/vagy meghibásodik) a további napokat semmittevéssel kezdi tölteni és ha nem avatkozunk be, az idők végezetéig odabenn marad.
A kisbaba (a koraszülést és az elenyésző valódi túlhordást leszámítva) akkor indul el kifelé, amikor teljes mértékben és minden tekintetben készen áll a külvilághoz való alkalmazkodásra. Tehát érett a tüdeje, az ideg- és érrendszere, az anyagcseréje és az emésztőrendszere. Egyetlen napot sem tölt el "hiába" odabenn, élete egyik legalaposabb felkészülésével van elfoglalva.
-Van valami szelíd szülésindító praktika, amivel be lehetne indítani a folyamatot? Az orvosom a szülésindítást helyezte kilátásba.
Az előbbi gondolatmenetet követve, nincs az az ok és nincs az az időpont, amely érdekében bele kéne hajszolnunk a még nem teljesen indulásra kész babát egy forszírozott születésbe. Nincs az az ok és az a szempont, amely a kisbabánk maradéktalan egészségénél előrébb való, az pedig tény, hogy az indított-forszírozott szülések esetében az adaptációs problémák előfordulása jelentősen gyakoribb, mint a természetesen indulóknál. Ezerszer inkább az időpontot és a hozzáállásunkat érdemes "igazgatni", mint a természet rendjébe rutinszerűen beavatkozni.
Az intézményen kívüli szüléseket kísérő bábapraxisok statisztikái legfőképp azért olyan kimagaslóan jók akár Magyarországon, akár külföldön, mert egyetlen indított, sürgetett, lassított szülés sincs.
-De hát a túlhordás veszélyes lehet, nem igaz?
De igaz. A túlhordás valóban kóros állapot, amely veszélyekkel járhat és a várandósság mihamarabbi befejezésével kezelendő. Fontos különbséget tenni azonban a TERMINUSTÚLLÉPÉS -amely egy élettani- és rendkívül gyakori jelenség- és a TÚLHORDÁS között, amely bár elenyészően ritka, de beavatkozást igénylő állapot. A kiírt időpont betöltése után tehát TERMINUSTÚLLÉPÉSRŐL beszélünk.
-Be fog indulni, ha nem indítják be??
Érdemes végiggondolni, hogy a legfőbb genetikai program, ami fut a testünkben, a "túlélésről" szól. Olyan erős program ez, hogy még az utódnemzés-fajfenntartás ösztönét is megelőzi a fontossági sorrendben. Alapvetően a TÚLÉLÉSRE vagyunk berendezkedve, többek között ezért vagyunk ma itt. Amikortól a kisbabának nem 200%-os az ellátása odabenn, KI FOG JÖNNI. MAGÁTÓL: Az ember az egyik legtökéletesebben működő teremtmény a világon és mint olyan, a túlélésre van programozva.
-Van-e bármi, amit tehetünk magunkért, a babánkért, ha már túlléptük a kiírt dátumot?
Van, igen! A felelős várakozás. Mindkét szót külön hangsúlyoznám: FELELŐS VÁRAKOZÁS.
Egyrészt tehát, türelemmel várakozni az anyai- és magzati jóllét szakember által történő nyomonkövetése mellett.
Másrészt pedig szem előtt tartani azt, hogy ez a bizonyos türelmes várakozás az egyik legfontosabb feladat, amelynek elsajátítására a várandósság és a szülés tanít mindnyájunkat. Anyákat, apákat, családtagokat és a szülés körül dolgozó szakembereket egyaránt.
